Mérgezett alma

Van valami ezekben a szellőző rendszerekben. Egy oldalról nagyon praktikus dolgok. Mindenhova elkígyóznak, és pont elfér bennük egy görnyedő ember. Az más kérdés, hogy néha van bennük egy egy légkavaró, ahol meg nem, ott meg patkányok henteregnek az egyéb mocsokban termő férgekből lakmározva. ’Kétélű dolgok ezek a szellőző rendszerek..’ Ez a gondolat fészkelte be magát Karov agyába, ahogy négykézláb kúszva követte Darlek sáros csizmáját. ’De legalább nem lépett semmi kellemetlenebbe.’ Hasonló pozitív életszemlélet nem jellemezte a csizma tulajdonosát, aki néha a bal karjára szíjazott helyzetmegjelölő segítségével próbálta őket az egyik kisebbrendű vezérlőközpont felé irányítani. Nem kell nekik a főrészleg, egy szellőző zsilip felnyitásához ez is elég, egy szellőző zsilip pedig éppen elég nagy, hogy ki lehessen rajta ugrani. Na persze a megfelelő lebegési szerkezettel. A két sáros csizma egyszer csak megállt. „Na?” érdeklődött Karov. Darlek nem szólt semmit, csak leemelt valamit maga előtt és beugrott a keletkezett résbe.

Eközben két másik idegen loholt lihegve a testőrségi részleg kapuja felé. Az egyetlen kapu, amin keresztül a következő szintre lehetett jutni. Az ősi építményt még lépcsőkkel tervezték, lift híján, és amennyiben egy mind a 100 emeletet végigjáró felvonót akartak volna később beleépíteni, hát az egyrészt nem kis summa lett volna, másrészt építésztechnikailag nehezen kivitelezhető, nem volt rá hely, ugyanis. Így hát az olcsóbb megoldás az volt, hogy az egyetlen lépcsőfeljáró spiráljába néhol egy egy fotocellás, lézersugaras ellenőrzőrendszerekkel védett biztonsági állomást iktattak be. Na a legtutibb, legvastagabb, legtitániumabb ajtó védte a testőrség legalsó emeletét. Pale egykedvűen bámulta az ajtót. Nagyon szívesen kipróbálta volna rajta a dyradin szintjét, de egyelőre hagyta, hadd bügyköljön valamit Ozzy a cyborg segítségével a beléptetőrendszeren. Addig figyelt, hátha a saját érzékelőik csütörtököt mondanak, és mégis erre jön valaki. Bár ez nem volt valószínű, a legtöbb katona már szintekkel alattuk járt, hogy belevethessék magukat az R.R.-rel vívott csatába. Már épp meg akarta kérdezni, hogy sokáig tart-e még, mikor feltárult egy ajtó. Ami mögött volt egy másik. Marha kreatív, tipikus gobun trükk. Bár ez a szívünkhöz nőtt behatoló brigád két nemes tagját nem lepte meg túlontúl, hiszen ismerték a tervrajzokat. Ozzy minden reakció nélkül folytatta a pötyögést a kis kézi hacker-sett-en, amit a beléptető rendszer kód leolvasójához csatlakoztatott, miközben Tommyból nem egy fémcső vezetett a biztonsági egységbe. Újabb zsilipfelhúzás, a második ajtó is kinyílt. Percek múlva a harmadik is. Ozzy, elégedetten röhögött a markába. „Három a magyar igazság..” Pale visszafordult a folyosó mustrálásából. „Te honnan szeded ezeket? Mi az a magyar?” Ozzy azonban ezen alkalommal hatásos és kioktató riposzt nélkül hagyta fiatal barátját, mert beigazolódni látszott a fent említett szóláshoz ragasztott kiegészítés: „negyedik a ráadás”. És valóban, a harmadik ajtó mögött ott húzódott egy folyosó, a végén újabb ajtóval. „Marha jó.” Jegyezte meg epésen a horir. „És most?” Ozzy kivicsorította hiányos fogsorát, majd visszalépett a mechanikus ketyeréihez. Pale közelebb merészkedett, hogy jobban megvizsgálhassa a terepet, de a cyborg megállította. Ozzy is felnézett. „Helyzetjelentést.” Kérte fel Tommyt tudásának megosztására. Az végigjáratta vörös szemét a folyosón, miközben géphangon válaszolt és kivetítette eléjük 3D-s tervrajzon a helység kicsiny mását: „9.5-ös fokozatú mirítium sugárvetők G-D 76-os érzékelőrendszer, közvetlen kapcsolat a főagy vészjelzőjéhez” Pale ebből nem sokat értett, csak hátrébb lépett inkább, Ozzy azonban élesett füttyentett, megvakarta a fejét, aztán ismét munkához látott, és rövid tőmondatokban a cyborgnak kommandírozott. „Szigma-kiiktató manőver, HG verzió”. Fél perc zongorázás, 2 perc egységesen eloszlatott káromkodás és elharapott mondat után és 4 program kipróbálásával később, mikor Pale már eléggé megunta az ácsorgást, felvillant az előtte tátongó térben  egy lézersugár. Meg még vagy 50. A fiú valami olyasfajta arckifejezéssel nézett vissza a veteránra, mintha az szándékosan gördítené elé ezt a sok akadályt. „Mit bámulsz öcskös?! Most legalább látod őket, így csak jobb, nem?” Pale visszafordult és méregetni kezdte a távokat. „A kiiktatónak ott elől kell lennie” tette hozzá Ozzy. „Az a helyes kis fémkapcsoló lesz az balra” mutatott az utolsó ajtó mellé a falra, majd megveregette Pale hátát. „Szólj ha megvagy.” Azzal visszament őrködni. Tommy maradt, még mindig a biztonsági rendszert blokkolta, ezt a belőle a kivezető fémcsöveken végigfutó vörös pulzálások is tanúsították. Az ifjonc csillagharcos elérkezettnek látta az időt, hogy levegye a köpenyét, majd mély lélegzetet vett és nekilátott.

Eközben az Ozzyéhoz hasonlatos káromkodás csokrok hangzottak fel a torony egy kétségtelenül mocskosabb szegletében. A gobunok nem sokat értettek az elektronikához, így elvárásaik a rendszert karbantartó legénység felé sem voltak túl magasak. A karbantartók pedig a mutánsok azon fajához tartoztak, akiket a köznyelv a Csótány névvel illetett. A gúnynevek természetesen alantas, előítéletek szülte sztereotíipiákon alapulnak. De nem ebben az esetben. A csótányok ugyanis embernagyságú, szőrös, általában 6 de maximum 4-12ig terjedő párba rendezett lábbal rendelkeztek, és legtöbbjüknek lárva alakja volt, a hozzá illő szelvényezett testtel, kitinpáncéllal és csáprágókkal. Stílusuk tenyérbemászó, szándédukat tekintve rosszindulatú, de könnyen megfélemlíthető, gyáva teremtmények. Kéttucatnyi bandába összeverődve már ki mernének állni egy békés pásztor ellen, feltéve, ha alkalmuk nyílna hátulról, netalántán felülről rárontani, de később mindenesetre nagyra lennének a dologgal. Nemzedékek óta öröklődő hivatásukat a mindennemű sugárzás elleni immunitásuknak köszönhetik. Harcászati szempontból tehát nem sorolhatóak egy súlycsoportba a harci csivavákkal sem, igaz nagyok, rondák, és ijesztőek, ugyanakkor jellegezetesen reccsennek, ha kisebb erőbedobással beverik a kitinjüket. Nos, a Darlek és Karov által elfoglat helység mocskosságát minden szempontból kellően magyarázta, hogy a szobát valószínűleg a fent említett teremtményeken kívül senki más nem látogatta már évtizedek óta. Mindenesetre gyanús volt az a kisebb kupac üres pizzásdoboz, melyet a vezérlőpanel melletti sarokban halmoztak fel. Épelméjű ember nem kezdett bele a szavatossági dátumok tüzetesebb vizsgálatába. Nos, miután a két jóbarát közös erővel bereccsentett egy pár kitint, Karov nekiállt az elektromos rendszernek. Ozzy után valószínűleg a törpe értett legjobban a vezetékekhez és mikrocsippekhez, saját tervezésú, a közkedvelt fénykardok alapján mintázott „fényfejszéjére” legalábbis mindenek felett büszke volt. Eme vonzalma feltehetőleg fiatalkori járműeltulajdonítói múltjából ered, de erről ritkán kíván nyilatkozni. „ÁU! Hogyaza vasfogú nénikéd valaga szakadna rád a neved napján!” Darlek hátrapislantott az őrpozíciójából, de nem történt semmi különös. Karov az elmúlt negyedóra alatt vagy hatodszor rázta meg magát, úgy látszott a 220 volt viszonylag hidegen hagyja. Mondjuk lényegesen elviselhetőbb lett volna a helyzet ebben a koszfészekben a vörös vakarcs folyamatos szitkozódása nélkül, de Darlek tudta, hogy a társának ilyen a munkamorálja, e nélkül nem tud rendesen dolgozni. Ha meg idecsődít egy-két keményhátút, hát.. akkor legalább ő sem unatkozik. Azonban a nyomdafestéket nem tűrően szabad szellemű szavak gyakoriságának csökkentéből ítélve a munka lassan a végéhez érkezett, Karov utolsó fél perce hosszas koncentrálással telt, aztán felvisított: „Híjjazannya, na kész van! Olyan gyönyörű csomót kötöttem ide, hogy még a tengerészek is megirigyelnék!” Darlek iszonyodva nézte, ahogy még a törpe is undorodva törülgeti a kezét a nadrágjába. Hogy mi lehetett ott a pult alatt, amire még Karov is fintorog, abba inkább ne próbáljunk belegondolni. Mindenesetre a páros megkezdte visszavonulását a szellőzőn keresztül a találkahelyre. Remélhetőleg Ozzyék is hasonlóan zökkenőmentesen haladtak.

Kellemes, sötét este volt. Gnurrk, a süldő-gobun élvezte az ilyen estéket. Ilyenkor el lehetett aludni szolgálatban, Gnurrk, pedig nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, megragadta, és minden fenntartás nélkül élt vele, ezt a horkolásától roskadozó őrbódé is tanúsíthatta. Sok közkatona társa irigyelte, hogy aznap éjjel a Vörös Torony hátsó kapujához osztották be. Az volt az a kapu, amit olyan ritkán nyitottak ki, hogy három vaskos pókháló szőtte be, és a tulajdonosaik vígan sziesztáztak a kukucskáló-résen. Miközben hátát a falnak döntve, fejébe húzva a sapkáját mélyen szunyókált, Gnurrk érezte, hogy most végre rámosolygott a szerencsecsillaga. Ekkor süvített át egy golyó kedélyesen a koponyáján és ékelődött a falba bebizonyítva, hogy, bizony, rosszul gondolta.

Egy fekete alak settenkedett a tetemhez és megvizsgálta, aztán intett egyet maga mögé. Hasonló alakok bújtak elő és kezdtek rendezett nyüzsgésbe, valamit a fal tövébe hordtak. Nem is kevés valamit. A fekete alakok befejezték a rakodást, gyorsan iszkoltak vissza, tisztes távolba, egy közepes méretű harci kocsi fedezékébe. „Commandante, ez télleg működni fog? Nem lenne jobb egy lézerágyuval nekimenni?” kérdezte az egyik suhancképű ifjonc a kavarodás vezérétől. „Ne aggódjá, Carlos. Ezek a mocsokos gringók ezek hiszik mindenre bebiztosították maguk. Veteránok ha összedobnak egy kis lőport..” itt kacsintott egyet „szánalmas lézerpajzsuk ér szart se.” Fejezte be a magasröptű mondatot nem túl költőien. „De Commandante, ezek a hordók..” itt lebiggyesztette az ajkát „ hiszen a Múzeumból loptuk őket.. Még a nagyapám is kiröhögne, ha látná, hogy ezzel a kőkorszaki ármádiával megyünk a Toronynak!” Az egyenruhás, büszke tartású férfi erre elröhögte magát, és a kölyök vállára csapott hatalmas tenyerével. „Ha nagyapa tudná, lenne itt, kezében puskával.” Azzal odafordult az egyik fegyvereshez „Kész?” A szakállas bólintott. „Akko mehet!” Adta ki a lezser parancsot a Commandante, és elégedetten összedörzsölte a kezeit, szemében tűz lobogott. A szakállas katona egy ősrégi tákolmányt vett elő, ami úgy nézett ki, mint egy doboz, csak egy hatalmas T alakú rúd állt ki belőle és egy zsinór vezetett a Torony aljába hordott kupacig. A férfi sakál vigyorral nyomta le a T betűt.

A Torony testőri részlegének ellenőrző emeletén 30 egyenruhás katona vett körül egy tankot. A csapóajtó kivágódott, és egy gobun mászott elő belőle. A tank belsejében egy törpe, egy kopasz férfi, és egy fehér hajú harcos lélegzetvisszafojtva várták a fejleményeket. A csapóajtón félig kilógva magyarázó gobun próbálta meggyőzni a tisztet az inspekció fölöslegességéről. Az azonban hajthatatlan volt. A tank vezetője kénytelen kelletlen előmászott, hogy a felettesének megmutassa a rakományt. A tank belsejében Ozzy a vezérteret a csomagtérrel összekötő ajtóra mutatott „Mi Karovval majd figyeljük ezt az ajtót, Pale, te, meg Tommy kapjátok a csapóajtót.” Olyan halkan beszélt, hogy ha nem mutogat, talán érteni sem lehet. Eközben 3 gobun már a raktérben volt, és a tiszt is belépett a hatalmas hűtött részbe. Két marhalábszár közül utasította a tank vezetőjét, hogy nyissa fel a vezértér ajtaját. Az vontatottan elővette a kulcsot és a zárba helyezte. A másik oldalt nagyon jól hallották a matatást. Darlek elfordította a kulcsot. Ekkor hatalmas robbanás rázta meg az épületet. A gobun tiszt azonnal eligazítást kért a rádión keresztül. Az eligazítás ékes acsargás formájába szűrődött át, mire a tiszt és még 20 sorkatona lefelé indult a személyzeti lifteken, a maradék 10 harcos ott maradt folytatni az ellenőrzést. Ebből 4-en a hűtőtérben tartózkodtak. A rangidős utasította Darleket, hogy folytassa, nyissa fel az ajtót. Az farkasvigyorral az arcán elfordult, kettőt kopogott az ajtóra, majd hirtelen felnyitotta és a falhoz simult. A rangidős gobun először nem értette, hogy miért, de nem is adódott túl sok ideje ezen elmélkedni, mivel Karov rövid úton belevágta a fejszéjét. A másik három ezen eléggé meglepődött, és ezt kihasználva Ozzy beléjük eresztett egy sort, míg Darlek belülről bezárta a hűtőteret, így csak a csapóajtón keresztül várhattak ellenséget. „Azért az az elterelés nem siette el a dolgot..” jegyezte meg csípősen. Karov fütyörészve kihúzta a fejszéjét a gobun emésztőrendszeréből „De jó nagyot szólt!” jegyezte meg két strófa között vigyorogva. Mire visszaértek a vezértérbe, Ozzy már felfelé tartott a csapóajtón, Tommy és Pale pedig már a tetőn lehettek, hallani lehetett a maradék 6 katona ellenállását. Karov felkiabált Ozzynak: „Mozogj már te tohonya veterán! Utálok sorban állni!”